Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédet tartott a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Sok ezren kísérték figyelemmel a rendezvényt, 500 fiatal zsebpénzt is kapott figyelméért cserébe. Számos fiatal elmondta, hogy egyébként nem ment volna el a rendezvényre, nem hallgatta volna meg a miniszterelnököt, ha nem kap érte némi apanázst, egész egyszerűen azért, mert nem érdekli a beszéd. A beszéd részleteit elolvasva, ezen nem is csodálkozom annyira, tekintve, hogy a szokásos demagóg mondatokon túl maximum Orbán Viktor felelőtlen harciasságát lehetne kiemelni.
Érthetetlen számomra, hogy az Európa Tanács soros elnökeként a magyar miniszterelnök miért tartja hasznosnak Brüsszeli diktátumokról szót ejteni. A magyar elnökség jelszava szerint Erős Európát tartunk kívánatosnak, ellenben ezt a képet tökéletesen lerombolja Orbán beszéde.
Az Erős Európa feltétele az együttműködés erősítése, a közös döntéshozatali mechanizmusok reformja, az Unió hatáskörének bővítése, pontosan azért, hogy a közös értékeket, a közös törvényeket, szabályokat minél hatékonyabban be lehessen tartatni.
Ez az egyes tagállamok szempontjából szuverenitásuk csökkenésével jár, ami nem jelenti egyenesen azt, hogy diktátumokkal irányít Brüsszel. Hogyan is lehetne diktátumként tekinteni azokra a döntésekre, melynek alapjait, folyamatát Magyarország egyébként elfogadta az Unióhoz való csatlakozásakor?
Orbán egyszerűen nem tudja megérteni, hogy az Uniós tagság, az azzal járó anyagi támogatások kötelezettségekkel járnak. Nem tudja megérteni, mert a tavaly tavasszal elért választási eredményt forradalomnak, a magyar nép felszabadulásának tekinti.
Saját maga kommunikációjának abszurd áldozata lett, mert elhitte, hogy a magyar nemzet, mint valami megváltóra, régen várt politikai messiásra tekint személyére. S ebben a szerepében tetszelegve a Magyar Köztársaság történelmének elmúlt 20 évét illegitimnek, átmeneti időszaknak tekinti. Úgy beszél erről az időszakról, mint ha neki az ég egy adta világon semmi szerepe nem lett volna abban, hogy az ország problémái milyen mértékben csökkentek, vagy milyen mértékben sokasodtak gondjaink.
A kormányzásának eddigi szakaszát hősiesnek ítéli meg:
"...rendben és méltó módon elbúcsúztunk a Nemzetközi Valutaalaptól - rácsaptuk az ajtót az IMFre -, kiálltunk a magyar emberekért, amikor kivetettük a bankadót és a válságadót - jogsértési eljárás indul az Unióban hazánkkal szemben -, kiálltunk Magyarországért, amikor az árvízzel kellett küzdeni, amikor a vörösiszap árasztott el bennünket - a mai napig nem tudni, mikor kapják meg a kormány által ígért támogatást az áldozatok -, kiálltunk, amikor vissza kellett szerezni a nyugdíjrendszert a tőzsdecápák kezéből - nyereséggel zártak a pénztárak -, és kiálltunk Magyarországért az Európai Unióban, amikor alantas és hazug támadások érték hazánkat, amelyeket itthonról szerveztek a magyarok lejáratására - azaz, tilos a kormány kritizálása, mert a kormány maga a nép -...".
Ilyen tudatállapotban nem lehet reformokat végrehajtani, nem lehet egy demokratikus országot irányítani.
Nincs olyan politikus Magyarországon, aki nem tudná, nem érezné, nem lenne tisztában azzal, hogy az ország számos súlyos gonddal küszködik.
A forradalmi hevületben alkotott, le nem egyeztetett törvények rossz irányba fogják terelni az országot, pont azért, mert azok nem szólhatnak hozzá egy szót sem a törvényekhez, akik a leginkább érdekeltek azokban. Számon kéri a "Brüsszeli diktátumokat", miközben ő maga diktátumokat kényszerít a magyar nemzetre.
Önmagában nem azzal van itt a probléma, hogy vannak elképzelései az ország sorsát illetően, sokkal inkább azzal, hogy a benne meglévő küldetés tudat, melyet csak erősített a Fidesz elsöprő győzelme, teljesen elvakítja, elnyomja realitás érzékének teljes egészét.
Az alkotmány-tervezet szerint számos törvény sarkalatos törvény lesz, így például az adótörvények is.
Csak elméleti okfejtés, de gondoljunk csak bele, hogy mi történik akkor, ha nem kétharmaddal, hanem egyszerű többséggel nyer a következő választásokon?
Hogy fogja, az egyébként teljesen kompromisszum képtelen, Fidesz, Orbánnal az élén megnyerni az adómódosításokhoz szükséges ellenzéki támogatást? Vagy egyszerűen fizet, ahogyan a bértapsolók esetében tette? Viszont ebben az esetben, hol is van az a fene nagy morális megújulás, erkölcsi megtisztulás?
Orbán Viktor '48-as esküről beszélt a múzeum lépcsőin, arról, hogy a '48-as eskü szerint nem tűrjük, hogy bárki beleszóljon a nemzet ügyeibe, nem fogadjuk el a külföldi diktátumokat.
A miniszterelnök pont ennek az eskünek a szellemét sértette meg az elmúlt 9-10 hónapban, azzal, hogy diktátumokkal, rohamtempóban, átláthatatlan módon kormányoz.
Tudni illik, a diktátum, az diktátum, mindegy, hogy külföldiek diktálnak, vagy egy személy kénye-kedve szerint alakul a törvényhozás folyamata.
'48 hősei minden fajta diktátumot elítéltek. A szabadság, a függetlenség eszméje nem tűri el, hogy bárki, vagy bármely párt egyeduralommal irányítson egy országot, fittyet hányva az állampolgárok véleményére.
'48 hősei nem olyan Magyarországot képzeltek el maguknak, a jövő nemzedékek számára, amelyben egy személy, egy politikai párt korlátlan hatalmat birtokolhat, megfosztva polgárait a választás lehetőségétől, attól a döntéstől, hogy kell-e az új alkotmány, vagy sem.
'48 hősei nem olyan országról álmodtak, ahol a hatalom jogalkotási trükkökkel lehetetlenné teszi az ország irányítását az egymást követő kormányok számára.
A miniszterelnök szeme előtt lebegő forradalmi köd szembe megy mindazzal, amit '48 jelent a magyar nemzetnek.
Attól tartok, hogy Orbán Viktor jó sokáig nem lábal ki ebből a révületből, ha eljön egyáltalán ez a pillanat. S ha el is jön, nem láthatjuk, nem tudhatjuk milyen eszközökhöz fog nyúlni, kiket fog hibáztatni azért, hogy látomása nem vált valóra.
Remélem, hogy a történelem az ő esetében nem ismétli önmagát...
Utolsó kommentek