Igazságosság és Modernizáció Platform blogja

Tehát a magyar az egy félázsiai népség, ami éretlen a demokratikus intézményrendszer rendeltetésszerű használatára. Talán még sosem értettem ennyire egyet Orbán Viktorral. Sőt: ezen kijelentés legfőbb bizonyítéka az ő hatalomra kerülése és mai napig ott maradása. És hogy ezek után se mennek emberek ezrével utcára, kikérni maguknak a lefikázásukat, amire a saját miniszterelnökük méltatta őket. Végre valaki kimondta: nem kell nekünk demokrácia! Itt tényleg a tekintélyelvű, minden bomlasztó individualizmust letörő, a gondolkodás és döntés terhétől megóvó vezérre van szükség. Milyen jó, hogy itt van Orbán Viktor, aki ezt nekünk tálcán kínálja.

1994-ben, amikor az MSZP óriási fölénnyel megnyerte a választásokat, azt egyvalaminek köszönhette: a rendszerváltásban és a demokráciában történt csalódásnak és a társadalomban élő kádári nosztalgiának. Ám a Horn-kormányzat egyértelművé tette: nem lesz itt restauráció, hanem arra haladunk tovább, amerre az előre van: a piacgazdaság és a liberális demokrácia felé, még ha ez olykor nehéz döntések elé állít mindenkit, és a baloldaliságnak is néhol ellentmond. Könnyű lett volna népszerűséget hajhászni, de szerencsére akkor létrejött egy közmegegyezés az ország számottevő politikai erői között, ami garantálta Magyarország nyugatbarátságát, és megalapozta hazánk NATO- és EU-tagságát.

Ez a közmegegyezés olyan 2002 után kezdett szétesni, amikor is a Fidesz magába olvasztotta a szélsőjobbot, és egyre nagyobb teret kapott az euroszkepticizmus, illetve a demokrácia "alternatív" felfogása, miszerint az nem más, mint a többség diktatúrája, és a célja annyi, hogy egyetlen párt - lehetőleg a Fidesz - foglalhassa el az egész intézményrendszert. Az egypártrendszer tehát egész jó dolog, már amíg az az egy párt mi vagyunk. És mivel a lakosságnak még mindig fogalma sincs a demokrácia működéséről és értékeiről, még kevésbé saját jogairól és lehetőségeiről, ezért - amíg a gyomra nem korog - bármit meg lehet csinálni a feje fölött. Csakhogy már a gyomra is korog, egyre bizonytalanabbá válik a munkahelye (már amíg biztosan el nem veszti), a rózsaszín csekken egyre kevesebb a pénz, a sárga csekken meg egyre több.

Hogy van-e egyenes összefüggés a demokrácia és a piacgazdaság között, azon rengeteget lehet vitatkozni, az itt is majd egy másik (jó hosszú) bejegyzés témája lesz. Mindenesetre olyan egészen ázsiai népségek, mint Kuwait vagy Brunei, remekül érzik magukat a kis abszolút monarchiájukban. De léteztek már olyan féldemokratikus rendszerek is (például Kemal Atatürk Törökországa), amiknek nem titkolt célja volt a nyugati politikai-társadalmi kultúrához való felzárkózás, csak - a lemaradás nagysága és az idő rövidsége miatt - kissé erőltetett modernizációval. Ma már látjuk, hogy ez se volt minden esetben jó megoldás, de ha lehet választani, akkor ezerszer inkább a nyugat, a centrum felé való közeledés az, ami egy demokrata számára az egyedül elfogadható fejlődési irányt jelentheti.

Orbán Viktor viszont eldöntötte: ő nem ezt az utat választja. Ő egy félázsiai népség élére került, és ezen az állapoton nem akar változtatni, ellenkezőleg: ennek a hosszútávú fenntartásával akar magának tőkét kovácsolni. Olyannyira, hogy a húsz év alatt keservesen elért demokratikus eredményeket is kész lebontani. Pedig nagggyyon reméli, hogy erre nem kerül sor, de ha nincs más lehetőség, akkor - bár összeszorított foggal, vért zokogva - kész átvenni a teljhatalmat. De akkor már a félázsiaizás is kész bóknak fog számítani.

Van egy közös vonás Wass Albertben és Gyurcsány Ferencben: az igazi baj nem velük van, hanem követőikkel és rajongóikkal. Ha például az ember egy fanatikus Gyurcsány-rajongóval leáll vitatkozni (ez saját és sok más ismerősöm tapasztalata is), akkor olyan falba ütközik, amiket észérvekkel nehéz áttörni. Jómagam például a minap fejtettem ki általános véleményemet, miszerint Gyurcsány urat tisztelem, a gondolataira szüksége lenne az MSZP-nek és az országnak, csak jó lenne, ha elfogadná, hogy most nem ő a pártelnök, és az álláspontját is ehhez mérten adná elő. Erre a válasz az volt, hogy csak fröcsögök és jobban gyűlölöm őt, mint egy átlagos fideszes. És mint ahogy ezzel az állásponttal nem vagyok egyedül, ugyanígy ezzel a kapott reakcióval sem.

Lassan egy éve élvezhetjük Hoffmann Rózsa államtitkár munkájának eredményeit, követhetjük figyelemmel összefüggő, szakmailag megalapozott, következetes, a társadalmi egyeztetést mindennél előrébb helyező tevékenységét. A többször visszadobott oktatási reformcsomag legújabb verziója, a Széll Kálmán-terv részeként az egyetemek, a főiskolák számának, az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentését célozzák. Vagy nem!

Amennyire az országos média felkapta a Budapest hetedik kerületében található Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium tervezett bezárásának ügyét, ahhoz képest a tegnapi tüntetésről már lényegesen kevesebb szó esett. Pedig mintegy 1500-2000 fő - az iskola jelenlegi és volt diákjai, tanárai, szülők, a szintén bezárásra ítélt kaposvári Toldi iskola küldöttei, vagy egyszerűen az igazságtalan iskolabezárás ellen tüntető erzsébetvárosi és más budapesti polgárok - gyűlt össze a Lövölde téren, majd vonult a Király utcán és az Erzsébet körúton át a kerületi önkormányzat elé. Az ott felállított színpadon felszólalt az iskola több tanára, a diákönkormányzat elnöke, a szülők képviselője, sőt a Móra Kiadó elnöke és Janikovszky Éva fia, Janikovszky János is. Hallhattunk novellát és dalt, majd a szervezők közösen átadták petíciójukat a bezárási javaslatot beterjesztő Juhász Gábor alpolgármesternek. Majd végül szélnek eresztették a remény léggömbjeit, amelyeket a szél az iskola fölé fújt vissza.

A tömegben feltűntek kerületi és budapesti MSZP-s és LMP-s politikusok - persze minden pártjelvény nélkül - sőt még a Jobbikból is jöttek, ám ők pártzászlót is hoztak, amit a szervezők könyörtelenül leszedettek. A tömegben ehelyett két szín: a karmazsin és a fehér, az iskola saját színei domináltak lufikon, pólókon, iskolaköpenyeken. A felvonulás a szomorú apropó ellenére is jó hangulatban telt, a szervezők kérése is éppen ez volt: minden gyűlölettől, agressziótól mentes, mosolygós tömeg vonuljon a Mosolyhivatalnak nevezett önkormányzati ügyfélszolgálat elé. A "mosolymenet" célja pedig csupán csak annyi volt: ha már négy iskolát kell háromba összevonni, ne a legjobb eredményeket felmutató, a legnépszerűbb, a lehető legtöbb gyermek és szülő igényét a lehető legmesszebbmenően kielégítő iskola szűnjön meg.

Mert bizony, van az úgy, hogy egy iskola fenntartása fölöslegessé válik. Persze az ideális az lenne, ha az osztályok nem lennének túlzsúfoltak, egy tanulóra több figyelem jutna, a tanári pályán egzisztenciális biztonsággal és méltó fizetéssel lehetne elhelyezkedni, és az óraszámokat sem emelnék egyre feljebb. Igen, be kell látni: sajnos az ország erőforrásai nem teszik lehetővé az ideális iskolai oktatás megvalósulását, tehát a legtöbb, amit ennek érdekében tenni lehet, az a szemléletváltás: a haszontalan információkkal elhalmozó tömegoktatás helyett az Életre felkészítő, gyermekekre odafigyelő, a képességeiket fejlesztő, az egyéni boldogulásra és a kollektív munkára egyaránt megtanító tanrend meghonosítása. Márpedig a Janikovszkynak ez sikerült: ökoiskolaként magas fokú a környezetvédelmi oktatás,  képzőművészeti, drámapedagógiai, és még annyi minden más képzés működik benne eredményesen, sőt az intézmény saját tankertészetet is fenntart. Arról nem is beszélve, hogy ebben az iskolában roma és nemroma, szegény és jobb módú, rengeteg különböző helyről jött diákok integrált oktatása is sikeresen, példamutatóan megvalósul. (A Jobbik jelenléte éppen ezért volt némiképp érthetetlen.) Nem csoda hát, hogy minden évben óriási a túljelentkezés. Iskolabezárásból is történt jó néhány az elmúlt években, de ezek közül hány olyan volt, amit a saját diákjai ennyire határozottan védtek volna meg?

Korábban arra a kérdésre, hogy az oda járó diákok egy másik iskolában hogy tudják majd folytatni itt elkezdett különleges képzésüket, Vattamány Zsolt fideszes polgármester cinikusan a Hernád utcai iskola testnevelés tagozatát nevezte meg, ami majd mindezeket pótolni fogja. Érthetetlen, milyen szakmai, politikai vagy személyes érdeke fűződik neki és a kerületi, fideszes többségű önkormányzatnak éppen a Janikovszky bezárásához. Azt beszélik, hogy a református egyház nézte ki az épületet egyik iskolájának, a helyi Fidesz pedig ehhez nyújt segítő kezet. Illetve hogy a Janikovszky igazgatósága túl jó viszonyt ápolt a kerület előző, MSZP-s vezetésével, amit a Fidesz így bosszul meg. Ám akármennyire is biztos legyen egy politikus a népszerűségében, ilyen rövidlátó nem lehet, hogy egy szakmailag indokolhatatlan döntéssel a közvéleményt ennyire egyhangúan saját maga ellen hangolja. Pedig a budapesti vagy az országos pártvezetésnek csak egy szavába került volna visszavonulót vezényelni, ha egyszer látják, hogy ez az ügy mennyire árt a párt megítélésének.

Az egyetlen magyarázat az lehet, hogy a Janikovszky liberális, befogadó, gyermekközpontú személete nem illik bele a jelenlegi kormány oktatáspolitikai koncepciójába. Abban az országban, ahol az oktatási államtitkár szerint a gyakorlati oktatás túlságosan nagy teret foglal el, és a másmilyenségre nevelés helyett az egységes népnemzeti ideológia elsajátíttatására kell helyezni a hangsúlyt, ott egy olyan iskola, mint a Janikovszky, nyilvánvalóan az árral szemben tud csak haladni.

Ebből az ügyből a Fidesz tehát egyáltalán nem profitált. Ellenben gerjesztett egy országos hírt arról, hogy egy jó nevű és több mint egy évszázados hagyományokkal rendelkező iskolát készül megszüntetni. Kiprovokált egy tüntetést, ami - bár csak a kerületi vezetést célozta meg és csak egyetlen ügy kapcsán - mégis remekül beilleszthető az elmúlt hetek-hónapok kormánypártellenes megmozdulásai közé. Pedig ha akár Vattamány Zsolt, akár (a petíció átvételéhez személyesen is megjelent) Juhász Gábor személyesen jelenti be, hogy a bezárásra mégsem kerül sor, akkor még jól is jön ki belőle, minden szempontból: kihúzza a tüntetés szervezőinek a méregfogát, ráadásul tévedése beismeréséért akár még tisztelik is, végül pedig egy egész tömeg éljenzi. Az lett volna az utolsó lehetőség a saját maga és pártja tisztességének megőrzésére, legalábbis helyi szinten.

Persze még így is megvan rá minden esély, hogy a következő kerületi közgyűlés után bejelentsék: meghallgatták a Zemberek szavát és jóságosan úgy döntöttek, hogy mégiscsak maradhat az iskola. Lehet, eredetileg sem volt másként, csupán a Sziget-ZP effektus dolgozik itt is: eszük ágában sincs bezárni, csak demonstrálják, hogy ez is hatalmukban áll. Innentől pedig az iskola csakis az ő jófejségüknek köszönhetően működik tovább, így tehát érdemes velük jóban lenni. Ám ha végül tényleg ez derül ki: azt már senki nem fogja elfelejteni, hogy ezt az iskolát a kerület jelenlegi vezetése egyszer már meg akarta semmisíteni. Ha pedig - aktuális állás szerint - valóban megteszik, azzal előre elvesztik a 2014-es helyhatósági választást. Ha már a saját politikai és emberi presztízsük és választóik véleménye ennyire nem számít, akkor legalább gondoljanak a felnövekvő nemzedékre, amelyből a cél nem zombik, hanem önmegvalósításra képes, a saját tehetségükkel boldoguló és azt a köz javára is fordító felnőttek kinevelése kell, hogy legyen. Ezt már csak az Erzsébetvárost, Budapestet és Magyarországot irányító politikusoknak kéne belátniuk, és máris mindenki jobban járna.

Magyarországon 2011-ben ismét megvalósult a pogrom fogalma: egy terület bizonyos etnikai hovatartozású tagjait kitelepítik, elüldözik,"cigánytalanítják" Gyöngyöspatát. Igaz, ezt most nem az államhatalom végzi, de hogy hol van ilyenkor az állami közbiztonság, ami ezt megakadályozhatná, az már nagy fehér folt.

A mai nappal lezárul az alkotmány általános vitája a parlamentben. Az elmúlt egy hét rengeteg kormánypárti képviselőnek jelentett plusz terhet, hiszen a párt tervezetet meg kellett védeni, meg kellett magyarázni a népnek. Mind szellemileg, mind fizikailag megterhelő hét napon vannak túl nemzetünk vezetői. Kontúr Pál teljesítményét mindenképpen kiemelném, a frakciója helyében külön jutalomban részesíteném, hiszen lelkesen hozta-vitte a különböző anyagokat a felszólalóknak. Mert ugye gonosz dolog azt feltételezni, hogy csak azért ült ott majdnem minden felszólaló mögött, mert egyébként magát a kormánypárti frakciót sem érdekli semennyire az új alkotmány.

2010 tavaszán forradalom történt, éppen akkora, mint 1848-ban, 1956-ban és 1989-ben - Orbán Viktor pedig éppen akkora nemzeti hős, mint Kossuth Lajos, Nagy Imre, és a rendszerváltás végbevivőinek összessége (amibe ő maga is beletartozik, de ez ma már snassz). Legalábbis ezt hallgatjuk tavaly április óta. Akkor még csak azt kérdeztük nagy szemmel, hogy mégis, milyen forradalomról beszél, milyen régi rendszert akar végképp eltörölni? Bár már 1998 és 2002 között sem volt a demokrácia bajnoka, ezeket a mondatait még betudtuk a sima cezaromániás önfényezésnek. Hogy ezt törvénybe is foglalták, azok kötelező kifüggesztésével együtt, akár a nemzeti címert, még ezen is csak szörnyülködtünk. De azóta világossá vált: itt valóban egy új rendszerváltás zajlik, a Nemzetközi Együttműködés Rendszere valóban gyökeresen eltér mindattól, amit mi liberális demokráciának hívunk, a választókat pedig fokozatosan szoktatják hozzá a változáshoz.

Ritkán hallani olyan őszinte vélemény nyilvánítást, melyet Lézer-Lázár János osztott meg hallgatóságával 2008-ban. Vasárnap folyamán Kósa Lajos próbálta menteni cimbije becsületét, rátolva a felelősséget az MSZP-re, miszerint a szocialisták szándékosan, előre megfontolt szándékkal, a lakosságot félre vezetve próbálják besározni a Fidesz üdvöskéjét, sztár alkotmány jogászát. A magyarázkodás számos kérdést hagy maga után, többek közt azt is, miért kért bocsánatot Lázár János sajtótájékoztató keretében, ha valóban a megélhetési politikusokról alkotott véleményt?

Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédet tartott a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Sok ezren kísérték figyelemmel a rendezvényt, 500 fiatal zsebpénzt is kapott figyelméért cserébe. Számos fiatal elmondta, hogy egyébként nem ment volna el a rendezvényre, nem hallgatta volna meg a miniszterelnököt, ha nem kap érte némi apanázst, egész egyszerűen azért, mert nem érdekli a beszéd. A beszéd részleteit elolvasva, ezen nem is csodálkozom annyira, tekintve, hogy a szokásos demagóg mondatokon túl maximum Orbán Viktor felelőtlen harciasságát lehetne kiemelni.

Már csak egy napot kell aludni, hogy 2011. március 15-re ébredjünk. Megvallom töredelmesen, kissé elfogult vagyok, ugyanis szerintem a legszebb nemzeti ünnep, az, amire minden magyar büszke lehet. Ami azt mutatja nekünk, hogy igenis szembe kell szállni az önkénnyel, és meg kell mutatni, hogy igenis erős a társadalom önvédelmi képessége, képes magát bármitől megvédeni.

A magyar politikai elitnek, függetlenül attól, hogy kormányon, vagy ellenzékben politizál, óriási felelőssége van az ország, a társadalom jövőjét tekintve.

A kormánynak felelőssége olyan törvényeket hozni, mely a társadalom nagy része számára elfogadható, követi a társadalmi elvárásokat, igényeket. A társadalmi egyeztetés egy modern, európai demokráciában elengedhetetlen feltétele a sikeres kormányzásnak, a sikeres építkezésnek, fejlődésnek.

Ami Gyöngyöspatán folyik, amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Röviden: a Jobbik rájött, hogy önnön konszolidációja és elkényelmesedése nem használ a népszerűségnek, ezért újra életre hívta a betiltott Magyar Gárdát. Hogy legalizálják működésüket, ezúttal névleg a polgárőrség intézménye mögé bújtak, mint elefánt a fűszál mögé. Így már úgy gondolták - és sajnos jól -, hogy semmi akadálya a Vona Gábor választási körzetébe tartozó Gyöngyöspata község megszállásának, és nagy rendrakásuk cigányoknak és nemcigányoknak való demonstrálásával.

A következőkben darabokra szedem a kettős állampolgárság, vagy píszíbb nevén egyszerűsített honosítás témakörét, ideértve a határon túli magyaroknak biztosítandó szavazójoggal. Ehhez a témához márpedig nagyon nehéz hozzányúlni, ugyanis ez egyáltalán nem a racionalitáson és észérveken alapuló felelős politizálásról szól, hanem húztak köré egy mesterséges erkölcsi jellegű vetületet, miszerint ez egyfajta - az egyedül elfogadható - gesztus, ami a határon túliak magyarságát elismerné (mintha azt bárki is megkérdőjelezné).

Tisztelt Szerkesztőség!

Tisztelt Szegő Péter!

Szomorúan, csalódottságtól vegyített érzelmekkel tapasztaltuk, hogy a HVG eddigi színvonalas közéleti, és újságírói, szemléletén a szerdai online kiadás „Mi lesz Gyurcsány sorsa?” című írásukkal csorba esett.

Elindítottuk szerveződő platformunk blog oldalát, melyen az idő előrehaladtával egyre több szerző, egyre több gondolatát sorait olvashatja az ide látogató. A blog célja, hogy az aktuális politikai ügyekről kialakított véleményünket, állásfoglalásainkat megosszuk a kedves érdeklődővel, a kommentelés lehetőségét kihasználva esetenként kulturált, értelmes, építő jellegű vitát tudjunk folytatni. Kiemelten fontosnak tartjuk az Internetes eszközök minél szélesebb körű használatát, így ne lepődjön meg, ha egyes írások ismerősnek lehetnek a számára!

Kellemes időtöltést kívánunk blogunkon!