Ritkán hallani olyan őszinte vélemény nyilvánítást, melyet Lézer-Lázár János osztott meg hallgatóságával 2008-ban. Vasárnap folyamán Kósa Lajos próbálta menteni cimbije becsületét, rátolva a felelősséget az MSZP-re, miszerint a szocialisták szándékosan, előre megfontolt szándékkal, a lakosságot félre vezetve próbálják besározni a Fidesz üdvöskéjét, sztár alkotmány jogászát. A magyarázkodás számos kérdést hagy maga után, többek közt azt is, miért kért bocsánatot Lázár János sajtótájékoztató keretében, ha valóban a megélhetési politikusokról alkotott véleményt?

Kósa Lajos váratlanul hirtelen felindulása, hogy ezt a botrány az MSZP robbantotta ki, tudatosan félre magyarázva a történteket, megvezetve a közvéleményt, uszítva a népet az ártatlan, jámbor lelkű, igaz demokrata Lázár János ellen, nem értékelhető másként, minthogy meg akarja védeni a mundér becsületét.

Valljuk meg őszintén, mostanában igen sokat kell a Fidesznek magyarázkodnia egy-egy embere eltévelyedésén.

Az elmúlt hónapokban nem ez az első olyan ügye a frakcióvezetőnek, amellyel az újságok, internetes portálok címlapjára, főoldalára került.

Az Audi bérlése, valamint a lézerblokkoló használata miatt arra kényszerült, hogy lemondjon az autó önkormányzati bérléséről, s ezt azzal magyarázta, hogy a felvetés jogos, autót fenn tud tartani önköltségi alapon is.

Ezután nyilvánosságra kerül az a hangfelvétel, amelyben azt a véleményét hallhatjuk, hogy, mint ahogyan ő is, félre lehet tenni, össze lehet szedni a magának valót, s aki erre nem képes, akinek semmije sincsen, az annyit ér, amennyije van, azaz semmit.

Persze, lehet ezt azzal magyarázni, hogy Ő a megélhetési politikusokra gondol, azokra, akik a politikában vagyonosodnak meg, a politika a fő foglalkozásuk.

Viszont, ha ez így van, miért kellett több évet várni arra, hogy felismerve vagyoni helyzetét, nem közpénzből használ autót, sofőrrel, hanem megoldja saját költségén?

Mert ugye, ha nép a megélhetési politikusok fogalom körével találkozik pontosan arra gondol, hogy ezek a politikusok közpénzből különféle juttatásokat vesznek fel mondván: munkájukhoz elengedhetetlen a különféle plusz támogatások felvétele, akár duplán is.

Ráadásul, kicsit sem lehet a megélhetési politikusok kritikájának azt a véleményét tekinteni, miszerint, mindenki harácsoljon, ő is tud harácsolni, ő is tud félre tenni, gyűjtögetni, más is oldja meg. Egyszóval: a politika csak az elit játszó tere, oda azok üljenek be, akik már okoskodtak jobbra-balra, van anyagi hátterük, és a többi.

Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor ezek szerint, törvényileg lesz szabályozva, hogy kinek mekkora minimum, és maximum vagyonnal kell rendelkeznie ahhoz, hogy parlamenti képviselő lehessen?

Mert nyilvánvaló, hogy milliárdosok nem ülhetnek bent az országgyűlésben (lásd: bankár-kormányozás, off-shore lovagozás az előző ciklusban), de olyanok sem, akiknek nincs elég kapcsolati tőkéjük, vagyonuk ahhoz, hogy ne legyenek megélhetési politikusok. Ezek szerint, a következő ciklusban a képviselők nem kapnak majd tisztelet díjat, költségtérítést, hiszen, nem ez a foglalkozásuk, nem ebből élnek meg.

Véleményének van azonban egy súlyos társadalmi vetülete.

Akár el is fogadhatjuk azt, hogy valóban a politikusokról alkotott véleményt a frakcióvezető.

Viszont, mondatait bárki magára nézve igaznak, sértőnek, lenézőnek tekintheti, aki önhibáján kívül veszítette el a vagyonát, lakását, s ezen veszteségek vonzataként szakadt szét a családja.

Merthogy az az ember, akinek tényleg semmije nincsen valóban úgy érzi, hogy az élete semmit nem ér, ő egy senki.

Ezeket az embereket nem fogja az érdekelni, hogy ezt a véleményét kire értette, kikkel szemben fogalmazta meg.

Ezeket az embereket az érdekli, hogy az ország egyik vezető politikusa Audit bérel, sofőrt alkalmaz, felsorolja milyen befektetései, kötvényei vannak, hogy a kisfia milyen jó parti lesz a jövőben, s erre a lányos anyukák figyeljenek oda, s mind emellett senkinek tekint mindenkit, aki ezt nem tudja elérni.

Magyarországon rengetegen, millió számra élnek olyan emberek, akik napi megélhetési gondokkal küszködnek. Jövedelmük nem elég arra, hogy svájci bankban kötvényeket vásároljanak, egzotikus helyeken nyaraljanak, sokszor az ország területén belül sem tudnak elmenni kikapcsolódni, akár egy hétvégére is.

Ellenben becsületesen, tisztességesen dolgoznak, próbálnak mindent megadni gyermekeiknek, és bizony pokolian frusztráltan érzik magukat, ha időnként nem sikerül legalább vasárnap egy több fogásos ebéddel megörvendeztetni porontyaikat.

Ezek az emberek nem lenézést érdemelnek, hanem a lehető legnagyobb tiszteletet, megbecsülést, és nem utolsó sorban segítséget, támogatást érdemelnek.

Ha választanom kellene, hogy egy elitista, mindenki pökhendi módon lenéző Magyarország, vagy több millió Senki országában kellene élnem, én az utóbbit választanám!

S miért?

Mert a több millió magyar senkiben több becsület, és tisztesség szorult, mint Lázár, Kósa, vagy az őket körülvevő slepp bármelyikében.

Mert Lázár Jánosnak le kellene mondani mandátumáról, mert egy ország állampolgárai jelentős részéről nem lehet ilyen állításokat megfogalmazni, de nem fog lemondani.

Mert a pártjának le kellene mondatnia, de ezt nem fogja megtenni, ehelyett Kósa Lajos pajzzsal és karddal a kezében védi majd cimbije becsületét.

S végül, de nem utolsó sorban: mert én is Senki vagyok!